Történet

A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikk vízválasztó volt a szerzetes tanító rendek neveléstörténetében. Az igazgatók és a tanerők foglalkoztatási, kinevezési jogát a rendfőnököktől a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe vonták, a tanárképzés jogát is elvették tőlük, növendékeiket a rendközpontoktól távoli állami egyetemek látogatására kötelezték. 1884-ben Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát elérte, hogy leendő tanárait saját intézményében képezhesse, és csak vizsgázni küldje el őket Budapestre, a tanárképesítő bizottság elé. A többiek esetében azonban kötelezővé vált az egyetemre járás Ennek következményeként 1884–1895 között sorra nyíltak a szerzetesi hittudományi és tanárképző intézetek.

A törvénycikkhez alkalmazkodva 1885-ben a jászóváriak is hozzákezdtek tanárképzésük átalakításához. Az így létrejött Jászóvári Premontrei Főiskolához tartozott – a korábbi Hittudományi Intézet mellett – a Középiskolai Rendi Hittanárokat Képesítő Bizottság és a Tanárképző Intézet. Az 1894. évi nagykáptalan július 11-i ülésén egy új intézmény budapesti vagy kolozsvári létesítését mérlegelve, a kanonokok az előbbi mellett tették le voksukat.

Ekkor hozták létre a Paedagogiumot a VIII. kerületi, Mária utca 9. (ma 29.) szám alatti bérházban, az egyetemi intézetek közelében. A Paedagogium ekkor egyszerű diákotthon. A szervezeti szabályzatot Benedek Ferenc prépost 1894. július 26-án szignálta, úgyhogy ez tekinthető a Norbertinum hivatalos alapítási idejének. A napirend egyszerű, átlátható és könnyen megjegyezhető. Az intézmény élén a kormányzó állt. A körülmények, a világi környezet nem tette lehetővé a szerzetesi közösség kialakulását, összetartását, Szent Ágoston reguláinak betartatását.

Takács Menyhért 1900-ban nekilátott a Paedagogium átszervezésének. A Zerge utca 23. számú épületet vette meg 1902-ben. A szerződéskötés évében hunyt el a szintén a Zerge utcában lakó Horánszky Nándor országgyűlési képviselő. Tiszteletére még 1902-ben róla nevezték el a közterületet. Az 1928. évi Magyar Katolikus Almanach nyilvántartása szerint 17 egyházi szervezet központja telepedett a Horánszky utcába. A Norbertinumon kívül a Bernardinum, a jezsuiták Kongregációs Otthona, a Mária Kongregáció székhelye, az Apostol Nyomda Rt., a Szív és a Magyar Kultúra című folyóiratok szerkesztősége és a Szent Anna Kollégium. Ez is közrejátszott abban, hogy a főváros e Horánszky utcát is magában foglaló negyedét a korabeliek Kis-Vatikánnak nevezték.

Takács Menyhért a házat az új intézmény kívánalmainak megfelelően Iváncsó Istvánnal, a Székesfőváros Mérnöki Hivatalának építészével átalakíttatta. A földszinti helyiségekben a kollégium vezetőjét, a kormányzót, valamint egyik elöljáróját, az ebédlőt, a konyhát és a kiszolgáló személyzetet helyezték el. Az első emeletre került például a préposti lakosztály, a könyvtár, a társalgó, a másik tanári és négy növendékszoba. A sekrestyével kiegészített házi kápolna a második emeleten található. Oltári szentséget őriztek benne. Ezen a szinten két tanári és hat növendéki szoba volt.

Egy szobába 2-3, azonos tárgyat hallgatót osztottak be. A vizes blokkok az egyes emeletek középső lépcsőfeljárója mellé kerültek. Angol WC-t és fürdőszobát csak a prépost lakosztályában és a kormányzó lakásában találunk. A többiek egy, a házi fürdés idejét taglaló ismeretlen keltezésű beosztás szerint meghatározott napokon, csak minden hónap első hétfőjén, szerdáján és csütörtökén, második hétfőjén és csütörtökén, illetve minden szombaton fürödhettek.

Takács Menyhért a Szent Norbertről Nevezett Hittudományi és Tanárképző Intézet, röviden a Norbertinum alapszabályát még 1901-ben rögzítette. Szervezete a kormányzóból, a munkáját segítő hittudományi tanárokból, lelki atyából, házgondnokból, tanulmányi felügyelőből és tanácskozmányi jegyzőből állt.

Az új intézményben a tanév 1902. szeptember 28-án kezdődött, 22 hallgatóval. A Norbertinum növendékeinek egyetemi tanulmányaik mellett teológiai tárgyakat is kellett tanulniuk. Ezzel a Norbertinum teológiai szakkollégiummá vált.

1903. szeptember 13-án a növendékek Norbertinumon belüli és azon kívüli életét Takács Menyhért 39 pontos fegyelmi szabályzatban határozta meg. A növendékek szabadidős tevékenységéről keveset tudunk. Az udvaron kuglizót állítottak fel.

Az őszirózsás forradalmat követően, 1918. november 2-án és 8-án Karsai Ervin kormányzó a következőkről számolt be Takács Menyhértnek: „Felelősségem teljes tudatában egy igen fontos jelentést kell mély tisztelettel megtennem. A fővárosi közönség körében gyanús nyugtalanság mutatkozik, az a vészjósló csend, mely rendkívüli események előjele. Növendékeinket, akik a lelkigyakorlatukat példás buzgósággal elvégezték, a forradalmi mozgalom miatt eddig nem bocsátottam ki. Kérdezősködtünk a piaristáknál és cisztercitáknál, s alapos megbeszélés után abban állapodtunk meg, hogy a növendékek nyugalma érdekében cselekedni kell. A ciszterciták összes növendéküket ma reggel teljes polgári ruhában szüleikhez bocsátották. […] Ilyen körülmények között én feljogosítva éreztem magam arra, hogy Méltóságod utólagos jóváhagyása reményében intézkedjem. Felszólítottam a növendékeket, hogy nyilatkozzanak: itt akarnak-e maradni, vagy hazamenni, míg a veszély elmúlik. Azonnal hatan jelentkeztek azzal, hogy haza kívánnak menni. Megengedtem nekik, hogy polgári ruhában utazzanak. Mindeniknek 100 korona útiköltséget adok utólagos elszámolás kötelezettsége mellett.

Ha papüldözés törne ki, amiről beszélnek, akkor esetleg helybeli rokonainkhoz menekülnénk. Adja Isten, hogy a veszély minél előbb elháruljon…”

1918. november 8.: „Tisztelettel jelentem, hogy a polgári őrségbe beállottunk, és tegnap az őrködést megkezdtük. Csak én vagyok koromnál fogva fölmentve. Három növendékünk maradt itthon. Az őrség vezetését Csíz János úr mint katonai lelkész vállalta magára, akinek e célból éjjelre szállást adtam házunkban. Ő képviseli házunkat a szervezőgyűléseken…”

Már a Tanácsköztársaság kikiáltásának másnapján, 1919. március 22-én, a Forradalmi Kormányzótanács, mint általános elvet kihirdette az állam és az egyház szétválasztását. Néhány nap múlva a Kunfi Zsigmond vezette közoktatásügyi népbiztosságon belül létrehozták a Vallásügyi Likvidáló Hivatalt, amelyet később Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság néven önálló biztonsági szervezetté alakítottak át. Élére Fáber Oszkárt, helyettesének Apáti Györgyöt, a propaganda csoport vezetőjének pedig Mogán Ákost nevezték ki. A bizottság feladata a rendházi ingóságok számbavétele, leltározása, majd pl. az értékpapírok, könyvek, nemesfémek, használati eszközök, készpénzek elszállítása, egyszóval az általános fosztogatás volt. A jezsuita rend történetét feldolgozó Bikfalvi Géza szerint a Norbertinumot először főiskolai hallgatók otthonának szánták, azután ipar-, majd leányiskolát akartak ide telepíteni. Később zsidók siketnéma intézetének alakították volna át, de végül a külföldi nevelő- és tanítónők otthona lett. Stuhlmann Patrik a Magyar Katolikus Almanach 1929. évi kötetében „bolsevikektől feldúlt és beszennyezett Norbertinumról” írt. Arról, hogy magában a rendházban mi történhetett, Zimányi Mihály beszámolója nyújt bepillantást Takács Menyhértnek 1919. október 15-én írt levelében: „Növendékeinkről, a kommunizmus napjaiban tanúsított viselkedésükről a következőkben adok lelkiismeretes információt:

[…] Szanyi Dénes szájaskodásával, rusticus demagógiájával egyik fő tényezője volt a történteknek, ha nem is kifejezetten rossz akarattal, de buta meggondolatlansággal. Viselkedése pedig, sőt, barátkozása a női alkalmazottakkal, egyenesen lehetetlenné teszik őt a rendi életre. Vele való beszélgetésem a kommunizmus után még inkább megerősített a róla való véleményemben: tekintélyt nem tűrő, kritizáló, még a prépostot is bíráló és fenyegetőző szavai eléggé elítélik őt magát. A rendben maradását is föltételekhez kötötte. Egyike azoknak, akik a portásnét és leányát lakásán látogatásaival tisztelte meg.

[…] Áldorfai Benedek a legjobb, legértékesebb növendékünk. Kényszerűségből ő is belesodródott a dolgok intézésébe, de ez csak előnyös volt rendi és házi szempontból. Szerintem teljesen kifogástalan, aki velem együtt átkínlódta az elvi jelentőségű dolgok problémáit, s egyéniségével mérsékelte túlzó társait.

[…] Gőbl Valér egy nyers, durva, faragatlan lélek, nemcsak papnak, de még tanárnak sem való. Csupa „cape-rape” (vesz-ragad), önző, kapzsi fiú s amellett lázító, agitátor, törvénytipró, sértegető.

[…] Suta Evermód igen jó fiú volt, s a 3-as direktóriumban csak kényszerből szerepelt, mert minden curzusból kellett egynek lenni. Semmi kifogás nem merült fel ellene ez időben.

Spilka (Lőrinc) természeténél fogva csendes jó fiú, aki nem is volna képes kommunizmusra és ha – mint mindegyik! – el is hordott dolgokat, vissza is adta és fogja visszaadni a még nála levőket. Áldorfai mellett ő a legjobb növendékünk.

[…] E rövid információs jellemzés mellett kénytelen vagyok az igazság kedvéért röviden megemlíteni (részletesen ezt csak élőszóbeli elbeszélésnél tehetném), hogy a növendékek directóriumalkotásának s kommunizmusának magyarázata, oka és tényezője főtisztelendő Ráday úrnak (Ráday Sebestyénnek) meggondolatlan, komolytalan s a dolgokat tréfába vevő és felelőtlen beszéde és eljárása, továbbá Ábrahámnak (Ábrahám Ambrusnak) sajátságos és nem fegyelmezett fiatalsága volt. Nem vádként írom Méltóságos Uram, de gyermeki bizalmas közléssel s növendékeink némi nemű igazolására! Tagadhatatlan, hibáztak ők is; hibáztam én is gyengeségemmel, de egyedül álltam, velem és mellettem senki sem volt, s azt hittem, ha erősebben ellenállok törekvéseiknek, kidobnak maguk közül s akkor se a mentőnek, se a csendes megfigyelőnek és őrt állónak szerepét nem tölthettem volna be, sőt opportunusnak (célszerűnek) se találtam az ellenállást, mert abból botrány keletkezett volna. Sok gondolkozás, mérlegelés után és a kihallgatott növendékekkel való hosszas, megértő beszélgetésekből s a magam megfigyeléseiből alakult ki az a meggyőződés, hogyha Gőbl nem jő ide vissza, ha nincs Szanyi és Gánóczy (Flóris) és hátvédként nem áll Ráday és Ábrahám, más fordulatot vesznek a dolgok. Talán így volt a jobb, az isteni gondviselés terveibe bele nem láthatok…”

Zimányi a kommün idején bútorait s magát nagynénjénél mentette. A Norbertinumból 5060 db köbnyvet vittek el ebben az időben.

A kommün bukása után, augusztus 1-jén a jászóváriak azonnal visszakapták a rendházat, azonban pár hónapig még nem költöztek vissza régi otthonukba. Szeptember 22-én Takács Menyhért a Norbertinum helyiségeinek bérbeadására utasította Zimányi Mihályt. Kivéve a préposti lakást. Október 15-ére az összes helyiség elkelt. Már eredményét is látták akkor, amikor az előző héten román tisztek számára akartak lakásokat rekvirálni abban a tudatban, hogy üres a ház. Zimányi a bejelentő lapokkal igazolta, hogy minden négyzetméter foglalt. Ugyanezen okból kellett kiadni még a préposti lakosztályt is. November 11-én az egyik földszinti elöljárói szobában halmozták fel a visszaszerzett, s még nem rendszerezett intézeti könyvtár maradványát.

Trianont követően a Norbertinum a rend túlélésének záloga, a csehszlovák hatóságok előtt is titkos menedékhely lett. Egy olyan stabil pont (bejelentett magyarországi lakcímével), amelynek segítségével Takács Menyhért újra felépíthette, préposti működése során immár másodszor, a rendi létezés és közoktatás intézményrendszerét, jelen esetben Gödöllőn.

A Norbertinumnak Győző atya is lakója volt. Erről így emlékezett vissza 2002 karácsonyán: „1938-ban […] egyszerre mentem Fényi Ottóval, Kovács Kolossal és Weber Huberttal (és Léhmann Leóval). Ők akkor kezdték a bölcseletet, én pedig a teológiát. Bejártam a Központi Teológiára, mindnyájan ott laktunk a Norbertinumban. Stuhlmann Patrik egy istenáldotta jóember volt, de roppantul igyekezett mindig a költségeket leszorítani. […] Amikor megtudta, hogy én hat évig leszek a Norbertinumban, mert a teológia addig tart [kifakadt]: „hű, akkor, ajajaj, Jézus Mária Szent József” – ez volt neki a szavajárása… Mert ugye a bölcsészek csak négy évig voltak, esetenként 3 évig, sőt Kovács Kolos két év alatt végezte el a négy esztendőt.”

Ottó atya Kovács Kolossal osztozott egy szobán.

1944. október 29-én az egyre fenyegetőbb háborús viszonyok miatt a gödöllői gimnáziumokat bezárták. 1945 tavaszán az iskola engedélyt kért és kapott a minisztériumtól, hogy a Norbertinumban folytathassa a tanítást. A francia szakosok is ide jártak, de nyelvtanár hiányában tanfolyam formájában tudtak csak tanulni. Április 9-én, Gábriel Asztrik igazgató vezetésével indult a tanítás, budapesti tagozat néven. Az iskolának ekkor 54 fő rendes és 21 magántanulója volt. Május elején a budapestivel egyidejűleg és párhuzamosan Gödöllőn is megkezdődött az oktatás. Az érettségi vizsgákat június 14. és 16. között tartották Máriabesnyőn és Budapesten. Az új tanévet már Gödöllőn nyitották meg. Gábriel Asztrik a következőképpen idézte fel ezt az időszakot Fényi Ottónak 1991. augusztus 1-jén írt levelében: „Több zsidó származású diákjainkat mentettem meg, aminek gyümölcsét mi élveztük. Én a Francia Gimnáziumot a Belvárosi Kávéházban nyitottam meg, ami a Kalmár család birtoka volt, a gyerek nálam volt a Norbertinumban, szülei eltűntek. A Gestapo (1944.) november 28-án megjelent a Norbertinumban és engem keresett. Ugyanaznap vitték el a Szent Imre Collegium igazgatóját, aki szintén segítette a francia foglyokat. Bújdosnom kellett és gránát tűz között tértem vissza Budáról december 24-én a Norbertinumba…”

1948. június 16-án a parlament megszavazta az egyházi iskolák államosítását. Augusztus 17-én a budafoki rendház feloszlott, az ott levő rendtársak ideiglenesen a Norbertinumba költöztek. Október 7-én a Norbertinum kápolnájában mutatták be Kumorovitz Bernát ezüstmiséjét. A szentbeszédet Paulai Imre mondta. Ekkorra az intézmény az országban széjjelszóródott rendtársak tranzitállomásává vált. Az állandóságot Paulai Imre és Kumorovitz Bernát képviselte. Az egyetemen címzetes professzorként oktató Kumorovitz többször meghívta hallgatóit a Norbertinumba, ahol részben saját kutatásairól beszélt, részben nevelte őket.

1950 április elején Balogh Ányost, aki eddig 3 éve a szigetújfalusi plébánián kisegített, megbízása megszűnését követően a székesfehérvári egyházmegyei hatóság a Norbertinumba küldte. A háztörténet ismeretlen krónikása nagyon furcsának tartotta mindezt, mivel ez a rendfőnök joga. Április 25-én államosító bizottság járt a budapesti rendházban, döntés azonban nem született. A kiküldöttekkel Vidákovich Aladár perjel és Paulai Imre házfőnök tárgyalt. A gödöllői Historia Domust vezető kéz utolsó előtti bejegyzése 1950. május 22-én, hétfőn a következő volt: A perjel Budapesten jár.

Júniusban a Gödöllői Perjelség tagjait a máriabesnyői kapucinus kolostorba internálták, ahonnan szeptember 7-én szabadultak. Kumorovitz Bernát azzal kerülte el a kényszerintézkedést, hogy aznap épp vidéken szolgált. Amikor másnap a Norbertinumba akart bemenni, egy ott őrt álló, jólelkű rendőr elzavarta.

Az 1950. szeptember 7-én kihirdetett 34. sz. törvényerejű rendelettel megvonták a szerzetesrendek „működési engedélyét”. A Norbertinum épületét, csakúgy mint a többi rendi ingatlant, kártalanítás nélkül az 1952. évi 4. tvr. alapján államosították, majd ennek tényét vezették rá tulajdonlapjára.

1989. november 30-án visszaállították a Gödöllői Premontrei Perjelséget. 1991-ben a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló XXXII. törvény nyomán a visszajuttatandó objektumokat tartalmazó jegyzékre az egykori Norbertinum épülete is felkerült, ahogy ezt egy 1991. szeptember 20-án Ottó atya által kitöltött adatlap is bizonyítja. Ottó atya az ingatlanátvétel időpontját a Gödöllőn noviciátusságukat töltő rendi növendékek 1992 őszi budapesti továbbtanulásával indokolta. Végül nem ezt választották, hanem a pénzbeli megváltás, a szabad felhasználású örökjáradék elfogadása mellett döntöttek.

Befejezésül néhány szó a Norbertinumban őrzött kulturális értékekről. Könyvtárának állománya nemcsak vételekkel gyarapodott, hanem 2 rendtag, Nátafalussy Kornél és Károly Hugó hagyatékával is. 1939-ben 75 000 kötetet számlált. 1950-ben az Országos Könyvtári Központ emberei a kötetek raktárba történő elszállítása előtt, az Országos Széchényi Könyvtár dolgozóival együtt selejtezést hajtottak végre. A cél hivatalosan a könyvanyag megtisztítása az egyházi propaganda tömegnyomtatványaitól, valójában az értékesebb művek kiemelése, s ezek Nyugaton (Németországban és Ausztriában) történő eladása volt. Az így befolyt pénz a pártkasszát gyarapította. 1905-ben Takács Menyhért egy új, aranyozott ezüst kehellyel ajándékozta meg a kápolnát, 240 K értékben, és egy ezüst kelyhet bearanyoztatott 40 K értékben. Az 1902. évi leltárban összesen 13 festmény szerepel, mindenfajta azonosító (szerző, cím, származás) nélkül. 1915. november 14- Szmetka Ödön, a nagyváradi rendház főnöke a Norbertinum kápolnájának ajándékozta Guido Reni: Ecce homo (1644) és Carlo Dolci: Mater Dolorosa (1655) című műve alapján ismeretlen alkotó készítette másolatokat.

Kara Anna

 

A Norbertinum Premontrei Kollégiumot 2015. június 6-án, Szent Norbert napján Gödöllőn (újra-)alapította Balogh Péter Piusz O. Praem. kormányzó perjel