2015. október 23-24-én a gödöllői Norbertinum Premontrei Kollégium lakóközösség-építő kiránduláson vett részt a Felvidéken. A Norbertinum első lelkigyakorlatán merült fel az az ötlet, hogy kirándulást tennénk valamerre. Kollégiumi igazgatónk javaslatára, olyan időpontot választottunk, amely nemcsak a szórakozást szolgálja, hanem kulturális szempontból is sok lehetőséggel kecsegtetett.
A túránkat hosszas felkészülés előzte meg. Kollégiumunk lakói nagyon izgatottan szervezkedtek már szeptember eleje óta. Végül is szálláskeresés, buszfoglalás és a programok megszervezése után, október 23-án útnak indultunk. 20 személyes kisbusz várt minket a Premontrei létesítmények előtt. Beszállás előtt nem maradhatott el a csoportkép sem. A buszvezetőnk készségesen segített csomagjaink bepakolásában. Miskolc felé indultunk el az autópályán. Már a buszút is fokozott hangulatban telt, csapatunk mókamesterei nem hagytak aludni minket a korai indulás ellenére sem. Viszonylag korán előkerült a gitár és az énekeskönyvek is. Természetesen nem érkezhettünk meg Kassára úgy, hogy egy kisebb megállót ne iktattunk volna be, így, még akinek szüksége volt, tudott eurót váltani és a reggeli kávé-igényünk is kielégült.
Az autóbuszunk begördült Kassára és legelőször a szállásunkat foglaltuk el. A Szakkay József Szakközépiskola Kollégiuma kellőképp felszerelt volt egy egyetemista csoport számára. A portás nénik mindkét nap nagyon udvariasan válaszoltak minden kérdésünkre. A szobák felosztása után elfogyasztottuk az otthonról hozott elemózsiánkat. Az ebéd előtti koccintásra ért a kollégiumba Mohanszky Dominika, a Kikelet Ifjúsági Szervezet elnöke, aki eztán egész nap velünk maradt és vele nézhettük meg Kassa nevezetességeit.
Kis buszozás után Márai Sándor szobrát tekintettük meg legelőször. Ebben a gyönyörű történelmi városban szívmelengető volt látni az egyik legnagyobb magyar írónk szobrát. Idegenvezetőnk részletesen mesélt Márai Sándor életéről, kassai kötődéséről. Majd gyalog igyekeztünk tovább Gróf Esterházy János szobrához. A magyar mártír politikus mellszobra továbbra is egy udvarban áll, hiszen a mai Szlovákiában még mindig háborús bűnösként tartják számon. A belvárosban tett sétánk következő állomása a kassai dóm volt. Dominikától meghallgattuk a dóm és a leesett harang történetét. A külső gótikus jegyek megvizsgálása után belső körbevezetést is kaptunk. A székesegyház kirendelt idegenvezetője a Rákóczi-kriptába vezetett minket, ahol mindnyájan meghatottan álltunk. Mély áhítattal énekeltük el Himnuszunkat és a Boldogasszony Anyánk, régi néphimnuszunkat. Kollégiumunk egyik oszlopos tagja, Horváth Márk, egyházzenei tanulmányokat folytat, így a templomban is legelőször az orgonára irányult a figyelme. A templom gondnoka készségesen engedélyt adott arra, hogy két darabot eljátszhasson a hangszeren. Márk csodálatos tehetségéről tett tanúságot immár a kassai dómban is.
Tovább sétálva a Szűz Mária pestisoszlopot és szoborcsoportot is láthattuk, majd a gyönyörű Állami Színházat is. A következő állomásunk Rákóczi fejedelem rodostói házának replikája volt. Az udvarban letelepedve történelmi kérdezz-felelek játék következett, ahol kis társaságunk minden tagja igazán jól szerepelt. A délután hátralévő részében szabad programot csinálhattunk. A csapat nagy része együtt maradt és egy fantasztikus kávézóban melegedtünk, ahol végre udvarias volt a kiszolgálás. Dominika estére hangulatos étteremben foglalt nekünk asztalokat. Nagyon finom ételeket és italokat fogyaszthattunk. A szállásra visszaérve igazi csapatépítő estet tartottunk.
Másnap reggeli után újra buszra szálltunk. A Kassától 30 km-re fekvő Jászó településre tartottunk. A Gödöllői Premontrei Perjelség perjele, Piusz Atya jóvoltából már nagyon vártak minket a jászói kolostorban. Közösségünk minden tagját lenyűgözte a kolostorkomplexum előtt álló óriási mamutfenyő. A barokk stílusban épített templom festményeiről és szobrairól Bartal Károly Tamás prépost nagyon részletes előadást tartott, majd körbevezetett minket a többi épületszárnyban is. A régi pálmaház maradványait is megtekinthettük, bár keserédes örömmel csupán, hiszen az egykor virágzó kolostor lassan haldoklik. A Tamás apát úr több, általa nevelt virágot is nekünk szeretett volna ajándékozni, szívfájdalmunkra nem fért be járművünkbe.
Jászóról Bártfára utaztunk, ahol körbejártuk a főteret és elfogyasztottuk ebédünket. Sajnos idő hiányában hamar vissza kellett indulnunk Gödöllőre. A hazavezető úton mindenkin érezhető volt, hogy tartalmas két napot töltöttünk együtt.
Sztolyka Csilla
Norbertinum Premontrei Kollégium